„A Fővárosi Kormányhivatal főigazgatója, Haszonicsné dr. Ádám Mária válaszolt dr. Tóth Zoltán kérdéseire.
Jegyző és Közigazgatás (JK.): Ön huzamosabb ideje dolgozik a fővárosban. Összehasonlítható-e a három korszak – a rendszerváltás előtti, utáni, majd a jelenlegi – közigazgatási tevékenység jellege?
1973. szeptember 1-jétől dolgozom a közigazgatásban. Egy pályázat eredményeképpen gyakornokként kerültem az akkori Fővárosi Tanácshoz, ahol főiskolai, majd jogi egyetemi tanulmányaimat befejezve vezetőként végeztem közigazgatási feladatokat. 10 évig – akkor is hűségesen a közigazgatáshoz kapcsolódóan – ügyvédként tevékenykedtem. 2010. szeptember 1-jétől Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője, majd 2011. január 1-jétől Budapest Főváros Kormányhivatalának Főigazgatója lettem.
Szakmai munkámat végigkísérte az ügyfélközpontú közigazgatás fontossága, magammal és munkatársaimmal szemben mindig követelményként fogalmaztam meg az ügyek mögött megjelenő ügyféli jogok érvényesítésének, illetve a hozzánk forduló emberek problémái megoldásának fontosságát.
Az önkormányzatok 1990. évi létrejöttét megelőzően lényegesen elavultabb technikai feltételek között, a szabályozásban állandóbb közigazgatással kerültem kapcsolatba, fiatal szakemberként gyakran fogalmazódott meg bennem a változás szükségessége.
Az 1990-es változás olyan területen ért, ahol nap mint nap újabb szakmai kihívásoknak lettem részesévé, a sok új jogszabály tervezet elkészítésében való részvétel lehetőséget biztosított a szakmai kiteljesedésre, amely a mai napig erőt ad számomra a szakmai megújulásban/változásban való kezdeményező részvételre. Ez az új korszak a közigazgatásban is elindította a technikai fejlődést.
2010-től – a fenti tapasztalatokat hasznosítva – a kormányzati közigazgatásban való részvételre nyílt lehetőségem, amely újabb kihívásokat jelent számomra, figyelemmel az átalakuló közigazgatás követelményeire.
Úgy gondolom, hogy az eddigi tapasztalataim, ismereteim jól hasznosíthatóak ebben a folyamatban, a jövő szakembereinek képzésében, ami a jelenlegi beosztásommal együtt jár. A több évtizedes szakmai munkám mellett is nyitott vagyok a változásokra, javaslataimmal segítve ezt az átalakuló folyamatot.
JK.: A Fővárosi Kormányhivatal honlapján elég nehéz eligazodni. Hogyan áll az előbb említett ügyfélcentrikus ügyintézés és elektronikus ügyintézés fejlesztése?
Hivatalunknál az egyik legnagyobb kihívás ennek a megteremtése. Jelenleg egy átmeneti helyzetről beszélhetünk. Törzshivatalunk Informatikai Főosztálya a minisztérium szakmai iránymutatása mellett dolgozik ennek kialakításán. Amellett hogy a honlapunk folyamatosan fejlődik és a közeljövőben sok-sok változás várható, mi hangsúlyt helyezünk az elektronikus ügyintézésre is. A központi e-mailre érkezett megkeresésekre maradéktalanul válaszolunk. Magam is látom ezeket a megkereséseket, amit naponta megkapnak a szakmailag érintett belső szervezeti egységek válaszadásra/intézésre.
Az ügyfelek tapasztalataim szerint egyre szívesebben kérdeznek ezen a fórumon, sokszor külföldről is. Nagyon pozitívak a visszajelzések ezzel kapcsolatosan, többször írásban köszönték meg a gyors, szakszerű válaszokat.
E területen egyébként a továbblépést a közvetlenül letölthető iratláncok és ügyintézési garnitúrák lehetőségében látom, amelyek célja: segíteni a hozzánk fordulóknak.
JK.: A legnagyobb kihívás az a hatalmas integrációs tevékenység, amit a hivatalnak, gondolom, leginkább a hivatal vezetőjének el kell végezni, hiszen tizenöt, korábban önálló szervezetet kell egybeszervezni. Hol tartanak most?
Hivatalunknál a januári átalakulást, integrációt megelőzve 2010 októberétől egy nagyon alapos szakmai előkészítő munka indult meg. Az akkor már ismert integrációban érintett szervek vezetőivel több körben tartottunk egyeztetést, érintve a feladat- és hatásköri kérdéseket, a pénzügyi és létszám feltételeket.
Az előkészítés keretében munkacsoportot alakítottam, melyet hivatalvezetőként én vezettem, tagjai vezető társaim közül az akkori főtitkár (ma a kormányhivatal igazgatója) Gillyné dr. Jármay Magdolna, a pénzügyi, az informatikai, a jogi, a humánpolitikai területet vezető munkatársaim voltak. Természetesen az integrálódó szervek hasonló közreműködést biztosítottak.
Határozott véleményem, hogy ennek az alapos előkészítő munkának köszönhetően pontosan tudtuk milyen feltételekkel kerülnek hozzánk új munkatársaink, milyen pénzügyi feltételek mellett biztosítható ennek a struktúrának a működtetése. A szabályozott, folyamatos működés feltételei csak ennek alapján voltak megteremthetőek és erre tekintettel fogadhattuk 2011. január 1-jétől új főnökünket a Miniszterelnök úr által kinevezett Kormánymegbízottat, dr. Pesti Imre urat. Az átalakulási folyamat nagyságrendjét jelzik az adatok. A közigazgatási hivatal 2010. decemberi létszáma kb. 150 fő volt, és ehhez képest a Kormányhivatalunk létszáma 2011. januártól kb. 3500 főre nőtt.
Gyakorlatilag a mi hivatalunk volt az egyetlen, amelyik az integrálódó szervekkel – egy kivételével – írásban rögzítette a jogutódlással kapcsolatos fontos adatokat, feltételeket, ami nélkülözhetetlen volt a folyamatos működés biztosításához.
Az adataink alapján ismertük az integrálódó szervek korábbi gazdálkodásának adatait, ami alapján pontos adatot tudtunk szolgáltatni a 2011. évi költségvetési számok meghatározásához.
Az átalakulás emberi oldalára is figyelmet fordítottunk. Minden munkatársnak december utolsó napjaiban megküldtük az értesítést a jogutódlásról, és gyakorlatilag január hónapban mindenki megkapta a munkajogi dokumentumokat. Februárban, és március 2-án az SzMSz-ünk kapcsán további intézkedéseket tettünk. Az átalakulási folyamat sikerességének szerintem az volt a kulcsa, hogy az átalakulással kapcsolatos döntések megismerése után azonnal elkezdtük a szükséges egyeztetéseket. Megjegyzem, hogy ennek a haszna a mai napig tapasztalható, jó munkakapcsolatok alakultak ki vezetői szinten, a szakigazgatási szervek vezetőivel – akik ebben részt vettek ezért – a mai napig jó szívvel gondolunk ezekre az egyébként nem könnyű hónapokra.
Kormányhivatalunknál a szervezeti, strukturális szabályozási kérdések lényegében lezárultak. Most a kialakult struktúra „finomítása” folyik, az aktuális létszámpontosítás, belső átcsoportosítások végrehajtása, a korábbi belső szabályozás felülvizsgálata.
…
JK.: Az átszervezésről mondhatjuk úgy, hogy félúton jár, hiszen legkésőbb 2013. január 1-jén a most még önkormányzati feladatellátásból intézmények és ezzel együtt tevékenységek is kerülnek át a kormányhivatalhoz?
A megismert kormánycélkitűzés szerint 2013-ban fejeződik be ez a fejlődés, tehát ilyen téren valóban az integrációs folyamat, közigazgatási átalakulás első szakaszában vagyunk. A következő lépcsőfok láthatóan a sarkalatos törvények kapcsán az önkormányzati szférát is érinti. Budapesten – igazodva a főváros speciális helyzetéhez – érezhetően teljesen sajátosan fog lezajlani, ami természetes is, hiszen a főváros az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint mindig is speciális szabályozást igényelt. Szakmai meggyőződésem szerint a főváros státuszának meghatározásánál figyelembe kell venni azt, hogy Budapest amellett, hogy település, egyben egy regionális központ és egyben országos központ, mint országunk fővárosa.
JK.: Meg lehet-e jósolni, hogy ha most a 150-es létszámról 3500 főre duzzadt a hivatal létszáma, akkor 2013-ra ez milyen számot jelenthet?
Ezt most nem tudom megmondani pontosan, hiszen a megyéktől eltérően a főváros tekintetében például az intézményfenntartói feladatok átvételéről/átadásáról – ami a Kormányhivatalunkat érintené – még nincs döntés. Különböző szakmai anyagokat, elképzeléseket megismerhettünk, de azok még olyan sok alternatívát takarnak, ami megalapozott számadatok alapjául nem szolgálhatnak.
Ennek ellenére megpróbálunk felkészülni új feladatok fogadására egy esetleges jogalkotói döntés esetére. Egyrészt figyelemmel kísérjük a megyei átalakulásokat, hiszen annak számtalan szakmai tapasztalati adatait mi is felhasználhatjuk, ha olyan közjogi döntés születik, hogy Budapesten is bekövetkeznek a szervezeti változások.
A Kormánymegbízott úr döntése alapján elindítottuk egy belső átalakítás előkészítését, mégpedig egy feladatalapú átvilágítást kezdtünk meg. Ez lehetőséget nyújthat a belső erőforrások feltárására, strukturális változtatásokra, jogszabály-módosítási javaslatok megfogalmazására.
Én magam korábban külföldön is tanulmányoztam a közigazgatási rendszereket. Megismertem több ország szabályozását, és részt vettem az 1990-es években a fővárosi közigazgatási rendszert, az önkormányzati vagyongazdálkodást és önkormányzati feladat- és hatásköröket érintő jogalkotási munkában. Szakmailag tehát felkészülten várjuk az új törvényeket.
JK.: 2011. novemberben Balatonfüreden volt egy konferencia, amelyen Dr. Navracsics Tibor miniszter úr a feladat finanszírozásról, mint új költségvetési módszerről beszélt. A főváros hogyan viszonyul ehhez az új költségvetési szakpolitikához?
Kezdeményezően, illetve úttörő szerepet vállalunk ebben a munkában. Korábban az Állami Számvevőszéknél találkoztam először ezzel a megközelítéssel, ami sajnos az elmúlt években nem valósult meg.
Mint korábban említettem, elkezdtünk a hivatalon belül egy feladatalapú átvilágítást, aminek lehetséges következménye – megfelelő jogi háttér esetén – egy olyan gazdálkodás megteremtése, ami igazodik az ellátott feladatokhoz.
Ennek érdekében a Kormányhivatalunkban felkértünk minden szakigazgatási szervet illetve törzshivatali főosztályt, hogy készítsen egy ilyen elemzést, fogalmazza meg a belső megoldási lehetőségeket, illetve fogalmazza meg azokat a javaslatait, amelyek csak jogszabály változással oldhatóak meg.
Kértük, hogy fogalmazzák meg egyszerűsítési javaslataikat, illetve mutassák be – ha van ilyen – azokat a feladatokat melyek ellátása a mai körülmények között nem szükséges.
Úgy gondoljuk, hogy ennek eredményeképpen a mi szintünkön megfogalmazható javaslatainkat eljuttatjuk az irányító szerveinkhez, a belső intézkedésekkel megvalósítható javaslatokról pedig önerőből intézkedünk. Célunk, hogy a magunk módján járuljunk hozzá a közigazgatás átalakulásához, gyakorlati tapasztalatunkkal segítsük a jogalkotást, a költségvetési gazdálkodás kitűzött céljának megvalósítását.
Egyébként az integráció tapasztalatai alapján az is látható, hogy ez a finanszírozás nagy megtakarítási lehetőségeket takar, tehát van tartalék a rendszerben.
JK.: A közigazgatás hajlamos arra gondolni, hogy a feladatfinanszírozás egy nagyon ésszerű, racionális pénzügyi megoldás. A politikusok csak új feladatokat akarnak adni. Én még nem láttam olyan politikust, aki meg akart volna szüntetni egyetlen feladatot is!?
Ez az, ami a szubjektív elemekkel függ össze, hogy ki mennyire tud felülkerekedni azon, hogy új feladat új létszám és a meglévőt megvizsgálom, vagy pedig azt mondja, hogy megnézem azt, hogy a meglévő erőforrások, feladatok felülvizsgálata mellett milyen erőforrást igényel az új feladat. Ez valóban egy érdekes probléma. Én a munkatársaimat arra ösztönzöm: próbáljanak meg ezen felülkerekedni, hisz annak a folyamatnak valóban nem sok értelme van, hogy a meglévő állapotot adottnak tekintve mindig újabb és újabb létszámot emésszen fel ez a közigazgatás, mert előbb-utóbb a visszássága biztos, hogy felszínre kerül. Lehetnek olyan munkatársak, akiknek kiürül a feladata, a munkaköre. Én azt gondolom, hogy egy normálisan működő közigazgatásban nem érezheti magát jól egy köztisztviselő, akinek feladat nélkül ott kell töltenie az egész napját a hivatalban.
Hiszem, és tudom, hogy képzett, szorgalmas emberek dolgoznak a közigazgatásban, akik értelmes kérdésekkel szeretnek foglalkozni, az ügyfelek ügyeinek intézése jelenti a hivatásukat és készek egy jó értelemben vett szolgálatra/szolgáltatásra.
Meggyőződésem, hogy a közjó és a közösségek szolgálata egyre több fiatalt megérint, amelyért lehetőségeink szerint jelenleg is sokat teszünk.
JK.: Törvényességi ellenőrzés helyett törvényességi felügyelet jelenik meg az önkormányzati törvényjavaslatban. (A cikk megszületése után 2011. évi CLXXXIX. törvényként elfogadott jogszabály – a szerk.) Jobban kell e félni a polgármestereknek ezután a kormányhivataltól, mint eddig?
A törvényes döntések megszületése közös cél. A 2010. szeptember 1-jétől újraindult törvényességi ellenőrzésnél a mi hivatalunk törekedett arra, hogy a döntés előkészítés során tartsunk egyeztetést, ha ezt igénylik. Ezt először szokatlannak tartották mind a jegyzők, mind a polgármesterek, mert ennek hagyományai nem nagyon voltak. Ebben a tekintetben fontosnak tartom a partnerséget, amely a megelőzés alapja.
Ma már mondhatom, hogy nagyszámú megkeresést kapunk a döntések – főként a rendeletek – előkészítéséhez kapcsolódó egyeztetésekre, amire nyitottak vagyunk. Én pontosan ezt a munkastílust, munkamódszert alapul véve azt gondolom, hogy az alaptörvényből fakadó törvényességi felügyeletnél teret kell engedni az előzetes konzultációnak. Kíváncsian várjuk a törvényi szabályozást, hogy milyen tartalommal tölti meg a jogalkotó a törvényességi felügyeleti munkát. Mivel a közös cél a törvényes döntések meghozatala, a jogalkotói munkán áll az, hogy a törvényességi felügyeleti munka és önkormányzati működés biztosításához pontos, egyértelmű szabályok álljanak rendelkezésre.
Bármilyen döntés is születik, a legfontosabb: a közjó és a közérdek felelős szolgálata.”
